„Persze, hogy mi leszünk a főnökök!”

O., rendészeti szakközépiskolában tanul, az egyik legjobban haladó tanodásunk, hihetetlen kitartás, elszántság van benne, mindez a bizonyítványán is látszik, négyes-ötös tanuló. Tavaly, egy foglalkozásunk után nekem szegezte a kérdést: „mondd, Bogi, nehéz egy egyetem?” Meglepett, bár én is ezen gondolkodtam az ő esetében, hiszen tudom, hogy a családja is támogatja a tovább tanulását, mégis meglepett, hiszen még csak 15 éves volt, „attól függ mire gondolsz…, melyik egyetem”, „hát.. a jogi egyetem”. Meghatódva néztem, hatalmas, nagydarab, az erejével óvatosan bánó fiú, aki mindig vigyáz a kicsikre, mindig segítőkész, „neked nem” mondom és hiszem is, képességei, kitartása legyőzhetnek minden nehézséget, gond nélkül tovább fog tanulni.

Aztán a múlt hét, mellém telepszik, „mit gondolsz, érettségi után el lehet végezni egy OKJ-s képzést?” kérdezi, először nem is igazán értem, „milyen OKJ-s képzést?”, „hát burkolót vagy ilyesmit”. Meglep, hirtelen szólok, nem gondolom át, „ne már, most komoly? Miért? Hát nem a jogi egyetemen gondolkoztunk?”, „ az még túl sok év, J.vel vállalkozásba kezdünk majd, építőipar”. J, a barátja, másik tanodásunk, a másik, aki nagyszerűen halad, aki tovább akart menni felsőoktatásba. Már ő is ott van, egymás szavába vágva fejtegetik, hogy hogyan akarják majd beindítani a vállalkozásukat a rokonaikkal, hogy milyen jól megy majd, mennyi pénzük lesz. Meggyőzőek az érveik, tudom, hogy a faluban több, jól működő építési vállalkozás van, sikeresen is dolgoznak egész nyáron-ősszel, de aztán jön a tél, a kora tavasz és a családoknak abból kell kijönni, amit nyáron megkerestek. Kora tavaszra sok családnál már nagy az ínség, várják a jó időt, hogy újra elkezdhessék a munkát. O. édesapja is kőfaragó egy építési vállalkozónál, tavasztól rengeteget dolgozik, napi 14-16 órát, minden megkeresett fillér a négy gyerekre, a háztartásra és a téli tartalékra megy el. O. édesanyja mindig aggódik, hogy „apa olyan sokat dolgozik, mindig fáradt”, tudja ő is, hogy a falubeli férfiak átlagéletkora 40-50-60, aztán elmennek, mert „elhasználódik” a testük, kimerülnek, leépülnek. És azért szeretnék a szülők, – mint már sokszor elmondták – hogy a gyerekek tanuljanak, hogy ne úgy éljenek, mint ők, ne kelljen ilyen sokat dolgozniuk, ilyen hamar kifáradniuk. És O. most mégis azzal jön, hogy ő is azon az úton menne tovább, mint az édesapja.

Az édesanyja mesélte, hogy a suliban bántották, „cigányoztak” az osztálytársai, gúnyolódtak a termetén, a beszédén, de O. sosem verekedett, visszaszólt vagy hagyta őket, most mégis úgy gondolja, hogy nem fog tovább menni, „nincs kedve, ideje szórakozni velük”. Itt van J., gyerekkori barátja, majd ők ketten gondoskodnak magukról. „Ahhoz, hogy biztos vállalkozásba kezdjetek, kell a végzettség, szívem, akkor tudtok biztos lábon álló vállalkozásba kezdeni, akkor te lehetsz a főnök”. Ezen elgondolkodik, „hány év egy egyetem vagy mi?” kérdezi, „hát gondolkodhatunk másban is, de három év alapképzés, aztán meglátod”. Összenéznek J.-vel, vigyorognak, „persze, hogy mi leszünk a főnökök!” Aztán mennek tanulni.

Bogi

Categories Blog

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

Location Csobánka, Hungary 2014 Fő tér 7. Csobánkai Csepp Tanoda Phone +36304565072 E-mail csodamuhelyegyesulet@gmail.com Hours Adószám: 18748060-1-13 Bankszámlaszám:10400085-50526749-82761002 Csodaműhely Egyesület, K&H Bank H-1095, Budapest, Lechner Ödön fasor 9. IBAN: HU70 1040 0085 5052 6749 8276 1002 SWIFT/BIC kód: OKHBHUHB
%d bloggers like this:
search previous next tag category expand menu location phone mail time cart zoom edit close