,,Az volt az idegesítő, hogy hiába akartam haladni előre az iskolarendszerben, rajtam kívülálló okok miatt nem tudtam, például, hogy nem volt cipőm, meg ilyenek…”

Mondta az egyik fiatal, a csobánkai katolikus egyházközség bérmálkozó csoportjából, miután befejeztük a Mentortársas nevű játékot. A csoport tagjai 16-19 éves, csobánkai fiatalok, akik a szentendrei Ferences Gimnázium tanulói és a helyi cserkészetben is aktív ak. A csoport vezetőjének kezdeményezésére tettünk náluk látogatást, hogy meséljünk tanodai munkánkról illetve annak hátteréről. A foglalkozásról egyik önkéntesünket, Szőnyi Esztert kérdeztük.

Mióta vagy a tanoda önkéntese és miért csatlakoztál a tanodához?

Szőnyi Eszter: 2017. októbere óta vagyok önkéntes a tanodában és azért csatlakoztam, mert az egyetem alatt foglalkoztam az oktatási szegregáció és a hátrányos helyzetűek oktatásának témakörével, nagyon sokat olvastam ebben a témában, de eléggé hiányérzetem volt, mert nincs első kézből szerzett tapasztalatom. Azt gondoltam, hogy a tanodában ezt megszerezhetem, amellett, hogy a tanítási-fejlesztési része is nagyon érdekelt.

Mit szeretsz a tanodai munkában?

SzE: Azt a pontot, amikor azt látom, hogy van jelentősége annak, hogy ott vagyok. Amikor megért valamit a gyerek, amit korábban nem értett vagy fejlődik akár egy játékban, akár a tanulásban és amire korábban (vagy akár közben is) azt mondja, hogy nem megy az valójában megy. Illetve azt is szeretem, hogy lassan elkezdenek kinyílni a gyerekek – persze ez nem egy gyors folyamat, nem félév alatt történik, de jó látni a jeleit.

24796789_1234235673342535_8808899234353439220_n

Miért éppen a Mentortársasra esett a választásotok? Hogy nézett ki a foglalkozás/milyen volt a felépítése?

SzE: 2017. júniusában lehetőségem volt részt venni a Motiváció Műhely képzésén az integrált oktatás és esélyegyenlőség témakörében, ahol amellett, hogy a hátrányos helyzetűek oktatásáról és a problémának a rendszerszintű megközelítéséről tanultunk és beszéltünk, két ezzel foglalkozó társassal is megismerkedtünk – a Mentortársassal és a Rendszerhibával. Azért a Mentortársasra esett a választás, mert nagyon érzékletesen mutatja be azokat a nehézségeket, amikkel a hátrányos helyzetűek szemben találják magukat az oktatási rendszer különböző szakaszaiban és azt is, hogy ennek milyen következményei vannak – ezt a résztvevők visszajelzései is beigazolták. A foglalkozáson egy csobánkai bérmáló csoport vett részt és elsősorban a tanoda miatt kerestek meg minket. Mivel Sári, akivel a foglalkozást vezettük, régebb óta a tanoda tagja, én pedig a társast ismertem jobban, tanulmányaink alatt pedig mindketten behatóbban foglalkoztunk a témával, úgy osztottuk be a foglalkozást, hogy Sári beszélt a társas előtt röviden a tanodákról általánosan és konkrétan a CSODA tanodáról, majd a társas után hosszabban mesélt a tanodai tapasztalatokról konkrét példákkal szemléltetve. A kettő között én röviden arról beszéltem, hogy miért foglalkozunk külön a hátrányos helyzetűekkel az oktatási rendszerben és felvezettem néhány kérdéssel a társast. Ezután levezettem az érzékenyítő társasjátékot, amit igyekeztünk mind a ketten kiegészíteni magyarázatokkal, a végén pedig a diákok tapasztalatairól kérdeztem.

Hogy érezted magad foglalkozás vezetőként? Szerinted milyen hatással volt a foglalkozás a résztvevőkre?

SzE: Ez volt az első ilyen érzékenyítő program, amit vezettem, így eléggé izgultam előtte, de nagyon jól éreztem magam. Egy olyan problémát mutattunk be a diákoknak, amely bár ott van az orruk előtt, nem látják, ahogy én sem láttam korábban és ahogy a legtöbben nem látják. Úgy láttam, hogy kicsit kitekintenek az egyházi középiskola vagy az egyetem buborékából és bár a társason lehetett nevetgélni és viccelődni, mégis érzik a súlyát annak, hogy a játék a valóságot tükrözi. Összességében én azt láttam a résztvevőkön, hogy élvezték a foglalkozást és ha nem is mutatta ki mindenki erőteljesen, de volt bennük egy rádöbbenési folyamat és talán nagyobb tudatossággal fognak erről a témáról a későbbiekben gondolkodni.

24852665_1234238083342294_5421522350074794272_n

Számodra mik voltak az este legfontosabb tanulságai?

SzE: Első kézből is érezhettem azt, hogy ez a probléma a társadalom előtt mennyire nincs jelen és iszonyatosan fontos olyanokkal beszélgetni erről, akik abban a helyzetben vannak, mint mi, hogy alapvetőnek tartunk olyan dolgokat, amik a hátrányos helyzetben lévő családok számára egyáltalán nem alapvetés. Illetve az is nagyon fontos tanulság, hogy olyan diákok számára, akik nincsenek tisztában ezzel a problémával iszonyatosan ütős tud lenni a Mentortársas. Egyrészt társasjáték formája miatt a résztvevők játszanak, versenyeznek, másrészt ez a játék-forma nagyon erősen szemlélteti a kumulált hátrányokat és hogy ez mit jelent ezeknek a gyereknek az életére nézve. És nem utolsó sorban itt mindenképp fontos volt a lokalitás. Nem az ország másik felében lévő gyerekekről meséltünk a résztvevő diákoknak, hanem az ő településükön élőkről, akiket nap mint nap látnak a buszon, az iskolába menet. Én összességében nagyon élveztem, mindenképpen volt értelme és nagyon szívesen vezetnék még ilyen foglalkozásokat.

24909964_1234238320008937_2617494806461051805_n

Categories Blog

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

Location Csobánka, Hungary 2014 Fő tér 7. Csobánkai Csepp Tanoda Phone +36304565072 E-mail csodamuhelyegyesulet@gmail.com Hours Adószám: 18748060-1-13 Bankszámlaszám:10400085-50526749-82761002 Csodaműhely Egyesület, K&H Bank H-1095, Budapest, Lechner Ödön fasor 9. IBAN: HU70 1040 0085 5052 6749 8276 1002 SWIFT/BIC kód: OKHBHUHB
%d bloggers like this:
search previous next tag category expand menu location phone mail time cart zoom edit close